Egy csipetnyi „paradicsom”

Idén márciusban kapcsolódtam a Közösségi Kerthez, melyet már lelkesen vártam. A korábbi évben testvéremnek segítve ismerkedtem meg ezzel a nagyszerű lehetőséggel, mely nem csak szimpla kertészkedést takar, hanem a nevéből fakadóan „családias” közösséget.

Ebben a társaságban amatőr és hozzáértő kertészek „vállvetve harcolnak” a fennálló csatákban, melyek nem hoznak mást, mint verejtéket, vért és kínt!... Kicsit elkalandoztam, korántsem ilyen szörnyű a helyzet. Sok szép tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam az elmúlt hónapokban, és nem csak azért írom ezt, mert jó termésem volt (az elmúlt hetekben is paradicsomok és paprikák százait szüreteltem :) ). A kertben töltött idő alatt magamon és máson is figyelemmel kísértem a pozitív változás jeleit.Mindenki próbált segítőkész lenni. Többen megosztották sok éves tapasztalatukat, néhányan locsolással tudták támogatni a másikat, vagy éppen pár kedves szóval biztatták társaikat („-De szép retkeid vannak! – Jól fejlődik a babod!”) Volt, aki salátát cserélt rukkolára vagy újhagymára. A Közösségi Kert koordinátoraicsapatépítő főzést is szerveztek számunkra, melyen a kertben megtermett zöldségekkel is tudtuk színesíteni az ízletes fogásokat. A csapattal volt szerencsénk ellátogatni és megcsodálni a DE- MÉK Halbiológiai labort, többen már a helyszínen eldöntötték, hogy szeretnének házi aquapóniát, melyről szorgosan kérdezgettek.

Remélem rövidke élménybeszámolóm kedvet adott arra, hogy jövőre együtt kertészkedjünk!

Írta: Orosz-Tóth Mihály
Környezetvédelmi Bizottsági tag