„Minden együttmegy!”

Ilyen volt a Gyüttment Fesztivál

Közeledik a tél, és – bár valószínűleg enyhe lesz – lassan megjelennek a rovarok a kolesz szobákban, lakásokban. Ennek a legtöbb biológus hallgató sem örül, mások meg még kevésbé. Ez a jelenség szembetűnő formája egy világszintű folyamatnak, ami napjaink egyik legkomolyabb természetvédelmi problémája: az invazív fajok terjedése. Igazából a kellemetlen szagukon kívül sok bajt nem okoznak a szobába gyűlő állatok - a természetben viszont igen. Elfoglalják az őshonos fajok élőhelyét, fertőzéseket terjesztenek, átalakítják az élőhelyeket. Nagyjából ezek miatt jelentenek gondot, de nagyon sokféle hatásuk lehet.

Mennyire valós, aktuális ez a probléma? Egy hete kezdődött a szorgalmi időszak. 4 nap alatt legalább 4 olyan rovarfaj volt a kollégiumi szobámban, amivel nemcsak itt, de még Európában sem kellene találkoznom – ebből 3 amerikai, és 1 afrikai faj.

Két módon jutnak el hozzánk ezek a fajok: a távoli országokból érkező kamionokon, repülőkön, hajókon potyautasként utaznak: például meztelencsigák, kagylók, rovarok… Emellett pedig szándékosan is betelepítenek fajokat, gazdasági érdekből.
Hogy ez mennyire jó ötlet, arra a legjobb példa a szőrméje miatt tenyésztett vízi emlős, a nutria. Kiszabadult a farmokról, ahol tartották. Néhányan sokat kereshettek rajta, de ma évi 65 millió eurós (!) kárt okoz Európában. Talán jobb lett volna be sem hozni Dél-Amerikából…
Röviden nehéz leírni, hogy miért képesek ekkora problémát okozni olyan fajok, amelyek az eredeti élőhelyeiken békésen megvannak a többi élőlénnyel. A válasz az, hogy nem ebben a természetes rendszerben fejlődtek: itt nincsenek meg a természetes ellenségeik, és a hazai fajoknak nem kellett alkalmazkodni hozzájuk. Az áruszállítással, betelepítésekkel áthidaljuk a természetes akadályokat, amik elválasztanák egymástól a hazai és idegenhonos fajokat: magashegységeket, óceánokat.

Ti is sok olyan fajjal találkoztatok már, amelyek nálunk invazívak. Ilyen a harlekin-katica, a fehér akác, a spanyol csiga, néhány poloskafaj, a kínai razbóra, és az ékszerteknősök is. Gyakran elég pár egyed, és robbanásszerűen elterjednek, akár országszerte.

Nagyon fontos tisztázni, hogy ezek a fajok nem „eredendően” rosszak. Egyszerűen nem itt van a helyük. Az, hogy ilyen problémákat okoznak, az emberi gondatlanság, kapzsiság következménye... Biológiai szempontból pedig lenyűgöző, mi mindenre képesek.

Talán hallottatok már az ökoszisztéma-szolgáltatásokról (=olyan dolgok, amiket a természet nyújt nekünk ingyen, de nélkülük nem tudnánk élni). Ilyen a (vad)méhek beporzó tevékenysége, a tiszta levegő (növények fotoszintézise), a madarak rovarfogyasztása, és még sok más dolog. A behurcolt, agresszíven terjedő fajok ezeket az ökoszisztéma-szolgáltatásokat is veszélyeztetik. Az inváziós vízinövényekkel sűrűn benőtt vízfolyások akár áradásveszélyt is jelenthetnek.

Annak ellenére, hogy megszámlálhatatlan példa van az idegenhonos fajok okozta problémákra, nem csökken a behurcolás lendülete… Pedig a klímaváltozás csak olaj a tűzre.

Te is tehetsz ezek ellen: ne engedd szabadon a megunt állataidat, és ne dobd ki a növényeidet a közeli patakba, vagy erdőszélre (még levágva, kiásva se)! Válaszd az őshonos fajokat, és a hazai termékeket! Dísznövénynek, vagy akár ételnek is.
Fotó: egy dél-amerikai növény, a nagyvirágú tóalma inváziója Tata környékén, az Által-éren. A kép közepén végig nyílt víznek kellene lennie.
Írta és fotózta: Pribéli Levente, Bizottsági tag