Ha csak a gazdasági növekedést helyezzük előtérbe és nem gondolunk a körülöttünk lévő élővilágra, akkor hosszú távon visszafordíthatatlan károkat okozunk magunknak is. Debrecen kedvező helyzetben van, mivel nagyon sok őshonos fafaj található a város területén belül is. Ezek száma megőrizendő, lehetőségekhez mérten növelendő. Ezért is kötött 2018-ra együttműködési megállapodást a Bizottság és a Tiszatáj Közalapítvány, mely közös programban Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata is részt vesz.
Minden állatközösség az adott talajon életképes növényzetre alapul, ezért nem mindegy, hogy milyen növényfajok alkotják az adott táj flóráját. Úgy hisszük, hogy Debrecen kiemelkedő mértékben óvja a mai napig természeti értékeit, de ezt folytatni kell. Minél több ember bevonása szükséges a természetvédelem intézményébe, hogy egy élhetőbb, egészségesebb környezetben éljük napjainkat.
A fák és a rovarvilág elválaszthatatlan egymástól. Fáink a tápláléklánc alapját képezik, így jelenlétük alapvető fontosságú.
Sajnos az elmúlt 25 évben a repülő rovarok száma háromnegyedével csökkent a németországi természetvédelmi területeken, derült ki egy nemrég napvilágot látott felmérésből. Ez az adat hazánkban sem sokkal jobb. Veszélybe kerülhet a beporzás, mely azonnal drasztikus élelmiszercsökkenést eredményez.
A 250 éve hazánkba behozott akácon eddigi ismereteink szerint 12 rovarfaj él meg, míg a tölgyeken a 629 rovarfaj 44%-a kizárólag a Quercus-fajokon képes megélni (Mátyás Cs., 1996.). Egy nagytermetű idős kocsányos tölgyön akár 200-250 herbivor rovarfaj élhet. Ezért is tűztük ki célul, hogy ez év őszén megrendezésre kerülő Zöld Börzén őshonos fa és cserjefajokat vihetnek el az érdeklődők teljesen ingyen.
Gróf Teleki Pált idézve: " A táj nemcsak kép. A táj típusos teremtő élet is, amely hegyet, növényzetet, embert, testet, lelket, gondolatot, érzést, munkát formál, - újat teremt és világot gazdagít." "A tájban élő ember nem bontja a tájat elemeire. Ismerete nemzedékek tapasztalatán, a mienknél összehasonlíthatatlanul finomabb, élesebb látó, halló, szagló, tapintó szerveken élesebb, finomabb méret és távolságérzéken, finomabb öntudatlan megérzésen, nagyobb nyugodtságon a tájjal való belső együttléten alapszik."
A képen a 2010. október 27-én elültetett ezüsthársunk (Tiliaargentea) látható, mely már bő 7 éves.
Írta: Lenner Ádám (Tiszatáj Közalapítvány, volt Bizottsági elnök)