Valóban társas lények a fák?

Egyik egyetemi óránkon meglepődve hallgattam az előadót, miként is kommunikálnak, „beszélgetnek” egymással a baktériumok. Persze, ha jobban belegondolunk, minden élőlény kommunikál társaival (vagy éppen ellenségeivel), csak ez számunkra nem minden esetben érzékelhető. Nemcsak az ember társas lény. Legyen szó akár egy csapatnyi szurikátáról, akik beosztás szerint váltják telepükön az őrséget, vagy egy méhkasról, ahol szintén mindenkinek megvan a maga feladata, hogy a gépezet olajozottan működjön. Nem szükséges azonban ilyen nagy csoportosulásokra gondolnunk. Ha más célból nem is, de a faj fenntartása érdekében érintkezik társaival az élőlények többsége.

Vajon a növények is társas lények? Az előző gondolatokból kiindulva nem is kérdéses. Peter Wohlleben A fák titkos élete című könyvében erről a kérdésről rántja le a leplet a fák esetében. A könyvről korábban már rendkívül sok pozitív kritikát olvastam, így miután beszereztem, már alig vártam, hogy nekilássak az olvasásához. A szerző több évtizeden át erdészként tevékenykedett, így számos saját tapasztalatot, megfigyelést örökített meg a könyvében. A téma akkor kezdte el mélyebben foglalkoztatni, amikor több mohával benőtt, már rég kivágott bükköt figyelt meg. Ezek a „kőnek” hitt törzsek az évek elteltével azonban nem indultak meg a korhadás útján, hanem klorofillt raktároztak a törzseikben. De hogyan is maradhattak fent évszázadokon (!) át ezek az élő maradványok? A szomszédos fák gyökerei szénhidráttal támogatták a „beteg” fát, így segítségükkel lehetővé vált a fennmaradás.

És itt még nem ér véget a történet… Mi is az a Wood Wide Web? Milyen a növények szerelmi élete? Milyen hierarchia-rendszer uralkodik az erdőben? Hogyan tájékoztatják egymást a szomszédos fák, ha történetesen egy zsiráf készül falatozni a magasabban lévő ágakról? Emlékeznek–e a fák? Miért nevezhetjük őket „CO2-porszívónak”? Mindezekre a kérdésekre megkaphatjuk a választ Wohlleben kötetében. A mű rendkívül olvasmányos és lebilincselő. A könyv olvasása óta még nyitottabb szemmel járok az erdőben és próbálom felfedezni, hogy milyen apró kincseket is rejt még magában!
Bátran ajánlom mindenkinek!


Írta és fotózta: Szentpéteri-Nagy Veronika
Környezetvédelmi Bizottsági alelnök