Gaia kertje

A permakultúra kifejezés a "permanent”, vagyis állandó és az „agriculture", mezőgazdaság szóösszetételből származik. Az 1970-es években az ausztrál Bill Mollison és kollégái fejében fogalmazódott meg a gondolat, hogy az emberi környezetet és a mezőgazdasági rendszereket oly módon alakítsa ki, mely gyakorlatilag lemásolja a természetben található fenntartható, vagyis önmagukat fenntartó rendszereket. Az állatok, növények és mikroorganizmusok a természetben is egy közösséget alkotnak. Kérdésként merül fel, hogy lehetséges-e ezt a mai kor embere számára kialakítani és fenntartani?
A permakultúra elve és az elvre alapuló gyakorlat meghódította az egész világot, viszont a mai napig Ausztráliában a legelterjedtebb, nem véletlenül. Érdekes kérdés megvizsgálni, hogy miért érdeklődnek egyre többen az önfenntartó módszerek, az alternatív termesztési megoldások iránt. Látnunk kell, hogy a permakultúra nemcsak „egyszerűen” egy termesztési mód, hanem filozófiai gondolatokat is hordoz. A túlfogyasztás, a megtermelt javak nem etikus elosztása már önmagában is egy sor problémát eredményez, a fogyasztói társadalomban kialakult viselkedésformák következményeivel pedig emberek, családok tízezrei kénytelenek megbirkózni. A technika olyan gyorsan változik, hogy képtelenek vagyunk naprakészek lenni használatukkal kapcsolatban. Tárgyaink hamar elavulttá válnak, tönkremennek. Még soha sem volt ilyen szakadék a generációk között. Mint már annyiszor a történelem során most is vannak olyanok, akik szeretnének kilépni, vagy legalábbis megpihenni a bedaráló hétköznapokból, nem hajlandók a tömegsodrásban létezni. A nagyvárosi létforma helyett vállalják a „kényelmetlenebb”, de természetközeli életet. Tányérukra saját maguk által megtermelt étel kerül, konditerem helyett a szabad levegőn a növényeik, állataik körül végzett munkával érik el a megfelelő fizikai állapotot. Célul tűzik ki, hogy nem élik fel gyermekeik, unokáik elől a természeti erőforrásokat, hanem tőlük telhetően a legjobban sáfárkodnak azokkal.
Reméljük előadásaink segítenek azoknak, akik erre az útra léptek, továbbá irányt mutatnak azoknak, akik még most fontolgatják területük ilyen elven történő hasznosítását.