Július van, kora reggel. Már világosodás óta a tóparton hasalok a lesben. Előttem pár méterre hosszú, piros lábú, gólya-szerű madarak sétálgatnak. Apró gerincteleneket zsákmányolnak a sekély vízben, már több hónapja visszatértek Afrikából. Nekik szerencséjük volt, a madárvonulás nagyon extrém teljesítmény. A táv sem kicsi: innen Magyarországról a messzi Afrikába vonulnak. Vannak példányok, amelyeket ragadozók kapnak el, de ez természetes. Az igazi probléma az illegális hobbivadászat és a klímaváltozás. Valaki nem is hiszi el, hogy ez valós gond, ezek a kecses madarak viszont évente kétszer küzdik át magukat az elsivatagosodott területek kopársága fölött…
De ennek a párnak, ami előttem táplálkozik, sikerült. Sőt, sikeresen költöttek is. Most július van. Már jópár hete, hogy a rejtőszínű tojásaik megrepedtek, és pelyhes, de nagyon önálló madárfiókák másztak ki belőlük. Pár órával a kikelésük után már saját lábukon rohangálva kapkodják el a rovarokat a fiókák – persze a szülők feszülten figyelnek. Etetniük nem kell a kisebb ökölnyi tollgombócokat, de mivel repülni még nem tudnak, nagyon vigyázni kell rájuk. A gólyatöcsök szikes tavakon, kavicsbányatavakon, nedves réteken, sekély vízállásokon költenek, ahol sok más madár is. Ha veszély közeledik – legyen az ragadozómadár, róka, vagy ember – a szülők szó szerint megtámadják. Hangos rikácsolással magukra vonják a figyelmet, és kitartóan ijesztgetik az érkező ragadozót, egyre közelebb és közelebb repülve hozzá, sokszor zuhanórepülésben. Ez a többi környékbeli madár figyelmét is felkelti, ilyenkor egyre többen próbálják elzavarni a támadót, általában sikerrel.
Sok ilyen esemény történhetett az elmúlt hetekben, de a fiókák felnőttek. Növesztik a tollaikat, kezdik gyűjteni a tartalékokat a többezer kilométeres úthoz.
Egy lenyűgöző faj, melynek a jövőjéről mi döntünk, ahogy a sajátunkról is.
Költőhelyei könnyen kiszáradhatnak a szárazabb időszakokban. Olyan években, amikor kevés a csapadék, jelentősen zsugorodhat a faj hazai fészkelőállománya.
A gólyatöcs (Himantopus himantopus) az Antarktiszon kívül az összes kontinensen előfordul. Magyarországon fokozottan védett faj, élőhelyei eltűnőben vannak, átalakulnak. 2019-ben az Év Madara Magyarországon.
Írta és fotózta: Pribéli Levente, Bizottsági tag